A szakmai anyagok és a rendezvény kisfilmje hamarosan elérhető lesz oldalunkon.
Az összefoglaló a rendezvényről itt olvasható.
Mindig magasabbra:
beszámoló a VII. NPWT Tudományos Szakmai Napról
2026. június 3-án lezajlott a hetedik, negatívnyomású sebkezeléssel (NPWT) foglalkozó tudományos konferencia az NPWT Egyesület, illetve a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika közös szervezésében. Ez az egyszerű tényközlés a sebellátásban egy rendkívül rövid időszak alatt lezajlott szemléleti és gyakorlati „forradalomról” tudósít: hazánkban – tudomásunk szerint – 2002-ben alkalmaztak első esetben vákumterápiát szövődményes seb kezelésére, majd az addig csupán szórványos próbálkozások után 2015-ben kutatásetikai engedély birtokában megindult az első klinikai vizsgálat a témában és 2016-ban megalakult az eljárás szakembereit összefogó, illetve a hatékonynak igazolódott módszer szélesebb szakmai körben való megismertetésére, terjesztésére hivatott NPWT Szakmai Egyesület (https://npwt.hu). De miért tekinthető ez a folyamat szakmai forradalomnak? Amíg a műtéti szakmákban az éternarkózis 1846-os megjelenése óta napjainkig legalább 3 korszakváltás (általános érzéstelenítés, aszepszis-antiszepszis, minimálisan invazív sebészet) is lezajlott, addig a sebek kezelésének gyakorlata évszázadokon át szinte alig változott: elődeink dominánsan zárt rendszerű, passzív hatású sebellátást folytattak. Manapság a koncepciózusan új orvostechnikai eszközök, az ún. intelligens kötszerek, valamint – az elvében ugyan évszázadok óta ismert – vákumhatású sebkezelő eljárás aktív élettani/kórélettani hatású, részben nyílt rendszerekként épülnek be a sebgyógyítás folyamatába. Az új eljárások egyik legfontosabb fajtája a negatívnyomású sebkezelés, amelynek jelenlegi hazai gyakorlatát elemezték a VII. NPWT Tudományos Nap résztvevői.
Az idei konferencia közel 200 résztvevője, a bemutatott 27 előadás és további 24 poszter mind azt tanúsítja, hogy a sebkezelési technika már nem sporadikus, hanem standard ellátási formává vált. A csupán 15 alapító taggal indult, ám ma már közel 120 aktív taggal működő NPWT Egyesület eddigi hét konferenciájának immár összesen több, mint 1300 résztvevője volt, akik ez idő alatt 400 prezentáció eredményeit ismerhették meg. (többségük megtalálható az www.npwt.hu oldalon a szakmai anyagoknál)
Messzire jutottunk tehát attól a „hályogkovács-időszaktól”, amikor a 2000-es évek elején egy-egy magányos, ambiciózus szakember próbált meg egy – épp csak hallomásból ismert – új módszerrel segíteni egy-egy reménytelennek tűnő helyzetben lévő betegen. Ezidőtájt a hazai szabályozást tekintve mindez bizonyos értelemben a módszer „off-label” alkalmazását is jelentette; a innovatív kezelési módszerek bevezetésére vonatkozó eljárásrenddel kapcsolatos etikai aggályainkat csak Balassa János gondolatának felidézése enyhíthette: „…a lelkiismeretes orvosnak kötelessége, valahányszor a beteg orvosi segély nélkül elveszne, mentő kísérletet tenni, még ha a[z új] segélyeszköz veszélyt is rejt magában, csak a megmentés lehetőségét ne zárja ki.”. Akik az NPWT Egyesület 10 évét, illetve az eddigi hét konferencia mindegyikét végig követhettük, abban is mindnyájan egy véleményen vagyunk, hogy szakmai színvonalát tekintve a rendezvényen bemutatott hazai gyakorlat immár nemzetközi összevetésben is megállhatja a helyét: a szakmai színvonal a kezdeti esetközlésektől jelentős számú betegcsoportokon, részben prospektív követéssel végzett beszámolókig emelkedett, e mellett már aktív, kísérletes munkát végző munkacsoportok is működnek.
Az innovatív kezelés finanszírozás hátterét tekintve is van előrelépés: a 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet lehetővé tette, hogy egyes kiemelt kórképformákban már nem kell az egyedi finanszírozási kérelmezés hosszas, rögös – s sokszor sikerhez nem vezető – útjára lépni, hanem a költségtérítés normatívvá vált. Természetesen a finanszírozási elvek és gyakorlat is „finomítható” tovább, de nem elhanyagolhatóak legfontosabb aktuális szakmai dilemmák sem. Alapvetően fontos gyakorlati kérdés, illetve döntéshozói szempont pl., hogy a betegek nagy száma megengedi-e a centralizált ellátásra való törekvést, vagy – bizonyos akkreditációs szinthez kötötten – lehetséges-e kiszélesített alkalmazásban gondolkodni anélkül, hogy a „túlhasználat” veszélye fenyegetne? A centrumokba terelt ellátás nem lenne-e ellentétes a méltányosság, az egyenlő hozzáférési esély erkölcsi alapelvével? Lehetséges-e az eljárás tb-finanszírozott beépítése a járóbeteg-ellátásba?
A vákumkezelés további hazai fejlődésének lendületet ad majd az a szakmai eljárásrend, aminek kidolgozását az NPWT kezdeményezése nyomán a Magyar Sebész Társaság vállalta fel, és ezt az érdekelt társ-szakmák bevonásával meg is kezdte. A szakmai ajánlás tervezetten 2026 végére elkészül. Ez lehet majd az ágazati irányításért felelős szervezetekkel (EüM, OEP stb.) történő további egyeztetések alapja is. A proaktív együttműködésre egyébként az új egészségpolitikai vezetésnek a konferencián jelen lévő – és a konkrét szakmai kérdésben régóta elhivatott – résztvevője is ígéretet tett.
Budapest 2026. június
Dr. Harsányi László
